Békés megye

Békés megye az Alföldön helyezkedik el, területe sík. A Körös-Maros közén és a Körösök-Berettyó vidékén majdnem tökéletes a síkság. A megye tengerszint feletti magassága 81-106 méter körül ingadozik. Legmagasabb pontjai a megye délkeleti részén, a Csanádi-háton, Battonya térségében egyes halmok, amelyek a 106 méteres magasságot is meghaladják. Legalacsonyabb pontja Szarvas és Békésszentandrás között, a Hármas-Körös mellett található, kb. 81 méter magasan. Éghajlata kontinentális, meglehetősen hideg téllel és meleg nyárral. A csapadékháztartása jobb az alföldi átlagnál, ugyanis a területtől légvonalban mindössze 60-70 km-re emelkednek az Erdélyi-szigethegység igen magas, 1800 métert is meghaladó láncai (Béli-hegység, Bihar-hegység, Vigyázó-hegység), ezért megugrik az éves csapadék-mennyiség, 550-600 mm-re. A évi napsütése órák száma is magas országos viszonylatban. A megye területét vastag homokos-löszös üledékréteg borítja. A megye legjelentősebb ásványkincse a földgáz, az ország készletének kb. egyötöde. A természetes növénytakaró eredetileg erdős-ligetes sztyeppe volt, azonban ezt legkésőbb a 19. század végére mindenhol feltörték, majd a nagy folyószabályozások idején maradék természetes jellegét is elvesztette, szántófölddé és kultúrtájjá alakult. A megye területén így mára kb. 25 ezer hektárra csökkent az erdős terület, az is főleg a megye északkeleti részén található (Mályvádi erdők és a Körös folyók ártéri erdei). A terület mai állatvilága is ehhez alkalmazkodott, de apróvadak viszonylag nagy számban találhatók a területen.

A megye lakossága nemzetiségét tekintve sokszínű. A nemzetiségiek aránya 6,2% (2001). A szlovákok Békéscsaba, Szarvas és Tótkomlós térségében koncentrálódnak, a románok Méhkeréken és Kétegyházán, a szerbek Battonyán élnek nagyobb számban, a romák elszórtan a települések többségében megtalálhatóak. Korábban jelentős volt a németek (svábok) jelenléte is (pl.: Elek), többségüket azonban a II. világháború után kitelepítették. Az 1940-es évektől tart a megye demográfiai hanyatlása, a népesség száma folyamatosan csökken (1941-ben még 477 ezer lakosa volt). Folyamatos volt az elvándorlás az ország iparosodó, urbanizálódó megyéi és Budapest irányányába, mivel a mezőgazdaság gépesítését, modernizációját követően felszabaduló nagyszámú munkerő nem tudott elhelyezkedni a térségben a megfelelő mennyiségű szekunder (ipari) és tercier (szolgáltalások) munkahely hiánya miatt.

Békés megye nevezetességei közé tartozik a csabai kolbász, a gyulai szalámi és a békési szilvapálinka.