Győr-Moson-Sopron megye

Győr-Moson-Sopron három tájegység találkozásánál fekszik, ezek: a Dunántúli-középhegység (Sokorói-dombság), az Alpokalja és a Kisalföld. Legmagasabb pontja a Bakonyban található Kőris-hegy, (709 m).Ez egyben Veszprém megye legmagasabb pontja is, mert itt húzódik a megyehatár. Geológia A megye ásványkincsekben szegény. A megye nagyobb folyóvizei a Duna, a Rába és a Rábca.

A megye fő turisztikai vonzerejét a számtalan értékes műemlék, Győr és Sopron történelmi hangulatú belvárosa, a kisvárosok és falvak barokk templomai, kastélyai, valamint a nagy hagyományú borkultúra jelenti. Sokan keresik fel a barokk stílus gyöngyszemének tekintett fertődi Esterházy-kastélyt és a magyarság egyik nemzeti zarándokhelyének számító nagycenki Széchenyi-kastélyt. Különleges értéket képvisel a Pannonhalmi Bencés Főapátság és a Fertő-táj, amelyek a világörökségi listán is szerepelnek.

Győr-Moson-Sopron megye területén a turisztikai látnivalók többsége a nagy-, és kisvárosi településeken vagy azok közelében találhatók meg. A kisebb községekben ugyanakkor a falusi vendéglátás a békés, nyugodt kikapcsolódás lehetőségét, illetve a ”magyaros vendégszeretet” kínálja. Jó példaként említhető az alig párszáz lakosú Ravazd a Sokorói-dombság lábánál, a Győrből a Balatonra vezető út mentén. A hagyomány szerint IV. Béla 1241-ben a tatárok elől menekülve, megpihent itt, s ahol a kardját leszúrta, forrás fakadt. A lakosság megőrizte a hagyományt és a forrás fölé 1792-ben építményt emelt. Rajta márványtábla őrzi az eseményt. Rövid sétával egy kis helyi múzeum, illetve egy útszéli vendéglő érhető el. Dicséretes példája annak, hogy a táj adta, ember teremtette értékegyüttes, hogyan teremti meg az itteni térség turisztikai vonzerejét, illetve kuturális programok lehetőségét.

Győr-Moson-Sopron megye nem csak történelmi értékekben és táji szépségekben, hanem ízekben is gazdag. A térség messze földön híres szakácskultúrája sok régi ízt is megőrzött és a mai éttermek asztalára is beemelt. Talán sehol sem olyan jogos, mint ebben a megyében a „történelmi” jelző, annak ellenére, hogy a Sokoró-Pannonhalmi kistérség tíz szőlőtermelő települését csak 1990 óta sorolják a borvidékek közé. A szőlőtermesztés első írásos említése a Pannonhalmi Apátság alapítólevelében olvasható. A borászat mindig meghatározó szerepet játszott a rend gazdaságában. Sopron életében is mindig meghatározó volt a bor. 1297-ben III. András szabadalomként adta a városnak a borkereskedelem jogát. 1333-ban Károly Róbert meghagyta a határszéli ispánoknak, hogy „a soproni polgárokat amidőn saját boraikat szállítják, útjukban ne zaklassák”. A két borvidék egyre nagyobb szerepet kap a megye turizmusában. Egyre többen várják a pincelátogatásra, borkóstolásra az ideérkezőket. Az évente visszatérő rendezvények, borversenyek, szüreti mulatságok pedig messzi földre elviszik hírét a vidék finom borának.

A megyében számos védett természeti érték is található. Van, amelyik nagyobb összefüggő területet alkot. Ilyen a Fertő vagy a Hanság, és a térség hajdani természetes állapotát őrző további természetvédelmi területek, például a Szigetköz erdei és nádasa. A megyének számos olyan természeti értéke is van, amely emberi kéz munkája, mint a kastélyparkok vagy arborétumok. Vannak, amelyek várostól távol találhatók, és van olyan, amelyet körülölel egy település.

Győr-Moson-Sopron megye turisztikai vonzerejéhez hozzájárul az itt élők leleménye és szorgalma. A természeti és a történelem adta lehetőségek a zene és a sport, az előadó-művészet és a tánc sok-sok programa egészíti ki. Széles a választék a lelkes amatőröktől a világhírű együttesek méltán híres produkciójáig a nagyvárosok terein vagy a kis falvak kicsi templomaiban. A Dunántúl egész nyugati felére jellemző, hogy a kulturális rendezvények és szabadidős lehetőségek szervesen illeszkednek a régió mindennapi életébe.